A Border Collie története:
A Border Collie nagy történelmi múltja ellenére fiatal fajtának számít, hiszen az FCI csak 1980-ban ismerte el.
Az angol pásztorkutyák története szorosan összefonódik a juhtenyésztés történetével. A sokszor 1000 -1500 birkából álló nyájakhoz egy erős, energikus, kitartó kutyára volt szükség. A fajta elnevezése kialakulási helyére, az Angol-skót határvidéken fekvő Border Country-ra utal. Ez a hegyes-völgyes vidék nedves, hideg éghajlatával kemény feltételeket teremt az itt élők számára. Ehhez a zord körülményekhez alkalmazkodott az akkori Border Collie. Hihetetlenül edzettek szívósak, bundájuk vastag, vízlepergető. Kemény, izmos testük erőt, kitartást sejtet. A farmerek és a pásztorok a fajta tenyésztése során az adott egyed temperamentuma, intelligenciája szerint válogatták a kutyáikat. A hatalmas intelligenciára nagy szükségük is volt a juhászkutyáknak, mert a pásztorok gyakran akár napokra egyedül hagyták őket a nyájjal. Így jutottak el az 1500-as évekre egy kimagaslóan kreatív, élénk, érdeklődő, együttműködő kutyafajtához. A Collie szót a skót dialektus használta a pásztorkutya megnevezésére. Eredetét homály fedi. Talán a coalley (fekete), vagy a walesi coelius (hűséges) vagy a colley ( skót birkafajta) szóból fejlődhetett ki. Az első border collie ábrázolások Thomas Bewick 1800-as évek elejéről származó “A négylábúak története” (The History of Quadrupeds) című könyvében jelennek meg. Robert Burns, skót költő is tökéletesen írja le a border jellegzetességeit. A juhászok mindig is rettentő büszkék voltak kutyáik képességeire. Ez vezetett 1873-ban az első terelőversenyhez. A megmérettetést Észak-Walesben egy Bala nevű városkában, Mr. Llyold Price vezetésével rendezték meg. A győztes Mr. James Thompson Tween nevű kutyája lett. Tween óriási dicsőségre tett szert. A versenyt továbbiak is követték: Skóciában 1874-ben, Angliában 1876-ban. Ettől kezdve rendszeresen rendeztek terelőversenyeket, ahol egész 1955-ig Mr. Thompson özvegye, Mrs. Thompson adta át. A mai border colliek története Old Hemppel kezdődött. Old Hemp 1893-ban, Northhumberlandben, Adam Telfer tenyészetében született. Később a világ egyik leghíresebb terelőkutyája lett belőle. Hihetetlenül gyorsan és csendben dolgozott. Hemp külsője teljesen megfelelt a mai border collie standardjának: hosszú, fekete-fehér bundát viselt, füle kicsi és félig feláll. Magassága 21 inch. Azon a napon, mikor Old Hemp élete 1901-ben véget ért, egy kiskutya Old Kep látta meg a napvilágot, aki később 45-ször nyert terelőversenyt. 1906-ban a juhászok megalapították a Nemzetközi Juhászkutya Egyesületet ( International SheepDog Socitey * ISDS * ), mely napjainkban is működik. Mostantól a fajtára vonatkozó összes információt rögzítik a Tenyésztési Könyvben. 1915-ben az ISDS titkára, James Reid elnevezi a fajtát border collienak. A II. világháború után az obedience versenyeknek egyre nőtt a népszerűsége, és természetesen a borderek szinte mindent megnyertek. Azonban ezek a versenyek a Kennel Club rendezésében zajlottak. Ezért valamilyen módon regisztrálni kellet a kutyákat. Végül a Kennel Club úgy határozott, hogy azokat az ebeket regisztrálja border collieként az obedience nyilvántartásba, amelyek szerepelnek az ISDS törzskönyvében. Sok farmer azonban nem, regisztráltatta a kutyáit. Ezért az ISDS, hogy ne veszítse el a munkavérvonalakat, felnőtt kutyákat is regisztrált. Ekkortájt, 1963-ban az az érdekes helyzet állt elő, hogy Ausztrália már rendelkezett saját Border Collie standardal. Harry Glover azonban elhatározta, hogy kezébe veszi az irányítást. Megalapította a Border Collie Club of Great Britain-t. 1979-ben alakult még egy újabb fajtaklub, a Shoutern Border Collie Club. Ekkor a Kennel Club összehívta mind a három társaságot, hogy jussanak közös nevezőre a fajtaleírást, és más kérdéseket illetően. Így végül sok-sok akadály elhárítása után rendeződött a helyzet, és megszületett a régi-új fajta a border collie.

Border Collie Standard:
Általános megjelenés: arányos kutya, a lágy külső vonalak kiváló belső harmóniát, bátorságot és tökéletes kiegyensúlyozottságot sugároznak.
Vérmérséklet: Ellenálló és szorgalmas juhászkutya, sok-sok kitartással, buzgó, éber, figyelmes és nagyon intelligens. Soha nem lehet ideges, vagy támadó kedvű.
Fej és koponya: A koponya széles, a fülek között lapos, oldalai fokozatosan és simán vékonyodnak el az orrig. A stop kifejezett. Az arcorri rész erős, hossza megegyezik az agykoponya hosszával. Az ajkak feszesek, tiszták. Az orrtükör nagy, általában fekete, a kék, barna, vörös egyedeknél a szőrzet színét követő árnyalatú. Az orr és az ajkak folt nélküliek.
Szemek: Egymástól távol ülők, oválisak, közepesen nagyok, színe harmonizál az egyed színével. A sötétebb szemszín a kívánatos. Kivéve a barna egyedeknél, ahol a világosabb szín, a merléknél a kék, illetve kéken pettyezett megengedett. A tekintet gyöngéd, buzgó, figyelmes és intelligens.
Fül: Középméretűek, nem ülnek túlságosan közel egymáshoz, félig felállnak.
Száj: A fogak épek, erősek. Az ollós harapás a kívánatos.
Nyak: Mérsékelten hosszú, izmos, enyhén ívelt, a vállak irányába durvaság nélkül szélesedik el.
Elülső rész: A vállak hosszúak, jól szögeltek a felkarral. A felső lábak jól csontozottak, egyenesek, szemből nézve párhuzamosak, könyökben sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. A lábközép flexibilis.
Törzs: A törzs mérsékelten hosszú, a bordák jól íveltek. A mellkas mély, mérsékelten széles, izmos, enyhén ívelt. A lágyék mély, nem felhúzott.
Hátulsó rész: A far széles, izmos. A comb hosszú, széles izmos. A térd jó szögelésű, a csánk mély, erős, hátulról nézve egyenesek és párhuzamosak.
Mancsok: Oválisak, jól párnázottak, erősek, épek. Az ujjak mérsékelten íveltek, szorosan záródnak. A körmök rövidek és erősek.
Farok: Mélyen tűzött és tartott, csánkig érő, szőrrel dúsan borított. Izgalmi állapotban, illetve mozgás közben felemelkedhet, de sohasem a hát vonala fölé.
Mozgás: Szabad mozgású, lágy mozdulatokkal, fáradhatatlan. A mancsát alig emeli mozgás közben, azt a benyomást kelti, hogy a kutya képes a legnagyobb titokban a leggyorsabban mozogni.
Szőrzet: Dupla. A fedőszőrzet mérsékelten hosszú, sűrű, közepesen texturált. A rövid, sűrű, puha aljszőrrel együtt kiváló védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben. A közepesen hosszú szőrzet a nyakrészen sörényt alkot, a combok és a farok szőrrel jól fedett. A pofán a füleken a mellső lábakon (kivéve a zászlókat) a hátsó lábakon és a csánk résznél a szőrzet rövid, sűrű. (Vannak rövid szőrű példányok is.)
Színek: Fekete-fehér, kék-fehér, barna-fehér, vörös-fehér, sable-fehér, tricolor. A melirozott változatok is engedélyezettek: blue-merle, red-merle. A fehér nem lehet uralkodó.
Méret:     Kanok marmagassága: 48-53 cm
              Szukák marmagassága: 48-51 cm
Hibák: Az előző pontoktól való bármely eltérés hibának minősül és a hiba súlyosságának pontos arányában kell állnia az eltérés mértékével.
Megjegyzés: A kanoknak két, a herezacskóba teljesen leereszkedett herével kell rendelkezniük

Betegségek: 
CEA (Collie Eye Anomaly)
CEA-nem csak collie specifikus a betegség, más fajtákat is megbetegíthet. Recesszíven öröklődő szembetegség, mely  a choroid rendellenes fejlődését okozza./choroid=fontos hártya a retina alatt/ Ez a betegség nagyon gyakori smooth és rough collienál, border collienál, ausztrál juhászkutyáknál és sheltiknél.A  choroid hártya  a kezdetektől korlátoltan fejlődik, a kezdeti abnormalitás már fiatal korban felismerhető. De sajnálatos módon gyógyszere egyenlőre nem ismert. 
A betegség jelei és tünetei változatosak.
A fő probléma a choroidal hypoplasia (CH): ez a choroid alulfejlettsége, ekkor a choroid fakó, vékony és világos. Ezen az elvékonyodott területen a choroid vércellái könnyen felismerhetők.
Enyhe lefolyás: 5-8 hetes korban könynen felismerhető. A choroidális cellák csökkent számúak és deformáltak. Sérülés látható az oldalsó látólencsén. A retina 3 hónapos kor körül változik, az általában normális szemszín elfedi a choroid elváltozásait. Enyhe lefolyású betegség esetén az állat nem veszti el látását. Viszont az ilyen egyedek beteg utódokat hozhatnak létre.
Komoly lefolyás: a CEA/CH fertőzött egyedek 25%-a tartozik ide, jelentős látáscsökkenéssel jár. A látóidegen ,,colobomák’’ láthatók. Ezek a colobomák részleges vagy teljes retinaleválást eredményeznek, vagy növelik az abnormális véredények számát a choroidban. Ezek a beteg kutyák 5-10%-ánál már 2 éves kor előtt megtörténik, érintheti az egyik vagy akár mindkét szemet. Nagy gyakorisággal okoz teljes vakságot.
Általában a betegség a szem fejlődésével arányosan bontakozik ki. A betegség már 8-12 hetes korban felismerhető, de  a  retinaleválás vagy abnormális cellák rejtettek maradhatnak vagy csak később fedezhetők fel.
A betegséget a 37-es kromószóma elváltozása okozza. A fertőzött egyed homozigóta recesszív. Ezen egyedek minimálisan az enyhe lefolyást mutatják. 1 mutáns+1 normál génnel a kutya  a betegséget hordozza, viszont nem beteg.
Az OPTIGEN génvizsgálatot végez, mellyel kiszűrhető a beteg, hordozó és egészséges egyed.
A könnyű és súlyos lefolyáshoz köze van az életmódnak, táplálkozásnak, korábbi traumáknak és fertőzéseknek is.
A szűrés egy életre szól.

Glaukóma ( zöldhályog ) 
Glaukómának vagy zöldhályognak a szem belső nyomásának emelkedése miatt kialakuló szembetegséget hívjuk. A szem belső nyomása egészséges szem esetében kb. 20 Hgmm (higany milliméter), ezen értéknek enyhe emelkedése is hosszabb távon károsítja a szemet, drasztikusabb emelkedése ( a 60-80 Hgmm sem ritka glaukómás kutyákban) pedig akár néhány órán belül is vaksághoz vezethet. Míg emberekben a zöld hályog leggyakrabban egy lassan kialakuló, gyógyszeresen akár évtizedekig sikeresen kezelhető megbetegedés, addig kutyákban, és macskákban szinte minden esetben gyors lefolyású, kezelés nélkül biztosan vakságot okozó szembetegség. Sajnos háziállatainknál nem ritkán a leggondosabb állatorvosi kezelés mellett is csak késleltetni tudjuk a szem károsodását.
Mi okozza kutyában és macskában a glaukómát?
Kutyákban leggyakrabban a glaukóma genetikai hátterű, veleszületett (elsődleges) megbetegedés, mely a szemben folyamatosan termelődő csarnokvíz elvezetődésének zavara miatt alakul ki. Ebben az esetben a zöld hályog mindkét szemben kialakul, bár gyakran az egyik oldalon akár több hónappal hamarabb felismerhetőek a tünetek. Számos kutyafajtánál ismerjük, hogy genetikailag hajlamos lehet a glaukómára.
bővebben: www.kutyaszemeszet.hu
Katarakta (szürkehályog)
A szürkehályog kifejezés a szemlencse egy részének vagy egészének elhomályosodását jelenti.  (Szinonimái a lencsehomály, cataracta, katarakta.).A lencse elhomályosodásának az oka minden esetben a lencse anyagát alkotó fehérjék szerkezetének kedvezőtlen megváltozása, mely általában a víztartalom növekedésének a következménye.A lencsehomály döntően örökletes megbetegedés kutyákban, és a legtöbb esetben nem örökletes okai vannak macskákban. Érintheti a lencse egészen kis részét, mely semmilyen látászavart nem okoz, de akár a szemlencse egészét is, mely általában az állat teljes vakságával jár.

PHTVL/PHPV
A PHTVL Persistent Hyperplastic Tunica Vasculosa Lentis: a betegség elnevezése arra utal, hogy a szem fejlődése során a lencse vérellátását biztosító erek a későbbi élet folyamán is fennmaradnak, nem sorvadnak el. Ez a betegség gyakran együtt jelentkezik egy másikkal, a PHPV-vel (Persistent Hyperplastic Primary Vitreus), amely az üvegtest hasonló elváltozására utal.Ezek a betegségek veleszületett rendellenességek. A klinikai tünetek 6 fokozatát különböztetik meg, az enyhe 1-estől a teljes vaksággal és lencsehomállyal járó 6-osig. Az 1. fokozatú enyhe esetben a lencsén foltok alakulnak ki (0,1 mm-nél kisebbek), és nem fejlődnek szürke hályoggá (katarakta), a látást nem befolyásolják. A többi fokozat esetén a tünetek fokozatosan erősödnek és kialakul a szürke hályog, így nagy a valószínűsége, hogy a látás komolyan romlik ill. teljesen elvész. Enyhe esetben az anomália lehet csak egyoldali, súlyosabb esetekben általában mindkét szemet érinti, de szemenként lehet eltérő a súlyossága.  (Emberek esetében a betegség nem öröklődő és általában csak az egyik szemet érinti.)A betegség pontos öröklődésmenete nem ismert, lehetséges, hogy autoszomális dominánsan öröklődik különböző megjelenési súlyossággal, de az is előfordulhat, hogy 2-3 gén a felelős. Nem mutatható ki jelentős összefüggés a kutya neme ill. szőrszíne alapján. A szemlencse és a környező szövetek vizsgálatára már 7-8 hetes korban sor kerülhet. A lencse mögött enyhébb esetben csak egy pigmentált folt, előrehaladottabb esetben vaszkularizált szürke membrán húzódik. A vizsgálat előtt pupillatágítás szükséges (altatás nem). A vizsgálatot szemspecialista szakállatorvos végzi biomikroszkopikuks réslámpavizsgálattal. Nagyon ajánlott már a tenyésztőnél elvégeztetni, és a bevett gyakorlat szerint tenyésztésbe vétel előtt a vizsgálatot megismételni
RD ​(Retina Dysplasia)
A retina diszplázia az ideghártya rendellenes fejlődését jelenti. A betegség genetikai mutáció következménye, de kifejlődhet toxikus, fizikai, kémiai, táplálkozási tényezők és fertőzések hatására is, ha az az embrionális élet folyamán történik. Az ideghártya rendellenes fejlődése azt jelenti, hogy a retinában lévő idegsejtek és gliasejtek nem differenciálódnak és osztódnak rendesen. A szemfenéki képen jellegzetes szürke sávok, ráncok látszanak. Ezek lehetnek körülírtak, de lehetnek az egész szemfenékre kiterjedőek. Súlyos esetben a retina le is válhat. Egyes esetekben ez a betegség más betegségekkel együtt pl. csontbetegségekkel együtt is öröklődhet (elsősorban labrador retrieverekben figyelték meg). A betegség ophtalmoscopos vizsgálattal diagnosztizálható. A jellegzetes szürke, féregszerű csíkok láthatók a retina fényvisszaverő és nem visszaverő részén is. Fontos az 1 évesnél idősebb állat vizsgálata, mert ilyen szürke sávozottság a retina fejlődésének korai stádiumában, egészséges kutyán is megfigyelhető, amelyek aztán később ellaposodnak és eltűnnek, míg a diszplázia az egész élet folyamán megmarad. Sajnos ez a betegség is gyógyíthatatlan, csak a megelőzésre van mód szelektív tenyésztéssel és rendszeres szűréssel.
PRA (Progresszív Retina Atrófia)
A PRA a szem ideghártyájának (retinájának) degeneratív, autoszomális recesszív módon öröklődő betegsége, amely vaksághoz vezet. A veleszületett szembetegségek közé tartozik:
1911 ben gordon szetterekben figyelték meg először ezt a kórképet. Azóta több mint ötven kutyafajtában vált részleteiben is ismertté e betegség, annak fejlődésmenete és fajtabeli tulajdonságai. Ez utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert az egyes kutyafajtákban fajtára
jellemző módon és korban jelentkeznek az első tünetek, illetve a betegség lefolyása is különböző. A betegség felosztása, a jelenlegi megközelítésben más módon történik: főképpen az ideghártyát alkotó úgynevezett fotoreceptorok elváltozása alapján. A PRA ahogyan a nevében is benne van az ideghártyát alkotó csapok és pálcikák, az úgynevezett fotoreceptorok atrófiája, azaz sorvadása, amely kifejezés azonban nem teljesen pontos, inkább degenerációt helyes használni. Összefoglalva tehát ezen fotoreceptorok vagy nem fejlődnek megfelelően (ezt nevezzük diszpláziának), vagy normális fejlődést követően degenerálódnak. E kétféle „hibás működés“ határozza meg , hogy mely életszakaszban alakulnak ki a betegségre jellemző tünetek, azaz mikor veszi észre a tulajdonos, hogy a kutya nem lát jól.
A kutyák látóképességét a mindennapokban nehéz megítélni, főleg a kutya tartási helyén, ahol biztonsággal és a megszokott környezetében mozog. Tudjuk, hogy a kutyák szaglása és hallása mennyire kifinomult, és enyhe látáskárosodást nehezen vesz észre a tulajdonos. Gyakran az első feltűnő jel lehet, ha tágabb a kutya pupillája, és „fényesebb“ a szeme. Ez azért van mert a PRA szembetegségnél, a szem ideghártyájának a pigmentált része, amit latinul tapetum lucidumnak, vagy tapetumos fundusnak hívunk hyperreflektív lesz, egyszerűen fogalmazva jobban csillog, fényesebb. A tapetum lucidum kifejezés latinul fénylő kárpitot jelent, innen kapta a retina ezen része a nevét. Szintén feltűnhet a tulajdonosnak, hogy félhomályban a kutya rosszabbul tájékozódik, nappal jól lát, de estefelé már bizonytalanul közlekedik, főleg a nem megszokott környezetben. A súlyos látásromlást már egyértelműen észreveszi a tulajdonos, a betegség előrehaladott stádiumában teljes vakság jelentkezik sajnos mindkét szemen. Egyéb objektívebb tünetek felismerése és a betegség diagnosztizálása már állatorvosi feladat. A PRA betegséget többféleképpen lehet vizsgálni. Szemfenékvizsgálattal jellegzetes tünetei vannak e betegségnek, az ideghártya erei elvékonyodnak, súlyosabb esetben teljesen eltűnnek, a korábban említett tapetum lucidum területe hyperreflektív, azaz fényesebb, és a látóideg degenerációja látható. A szemfenék vagy fundusvizsgálattal tehát magát a betegséget állapítjuk meg. Ha azzal a céllal történik a vizsgálat, hogy megtudjuk, hordozza e a PRA kialakulásáért felelős gént az egyed, genetikai vizsgálatot szükséges végezni, amely már Magyarországon is elérhető. Egy fiatalon tenyésztésbe vett kutya szemfenék vizsgálata alapján lehet, hogy mentes minősítést kap, de ezzel a vizsgálattal az aktuális állapotot látjuk, lehetséges, hogy terhelt a
kutya, csak még nem láthatók a szemfenék vizsgálattal erre utaló jelek, de az is lehet, hogy csak a betegség kialakulásáért felelős gént hordozza, tehát ő maga nem lesz beteg, de utódai között előfordulhat a PRA (természetesen akkor ha a másik szülő szintén hordozó). Érdemes megemlíteni a szürkehályog és a PRA együttes előfordulását. Ma még vitatott, hogy két teljesen külön fejlődő szembetegségről van e szó. Egyes kutyafajtákban gyakrabban jelentkezik a betegség viszonylag későbbi szakaszában szürkehályog, amely önmagában
teljes vaksághoz vezethet. Nagyon fontos a pontos diagnózis felállítása, azokban az esetekben ahol PRA és szürkehályog is jelen van, mivel ha előzetes retinavizsgálat nélkül történik a szürkehályog műtét, a kutya az operáció után sem fog látni. Nehezíti a helyzetet, hogy a retina vizsgálata cataracta (szürkehályog) esetén szemfenék vizsgáló lámpával, vagy kamerával nem lehetséges, hiszen a teljesen homályos szemlencsétől nem lehet látni az ideghártyát. Ez esetben egyéb vizsgáló módszerek például szemészeti ultrahangvizsgálat, illetve ERG vizsgálat alkalmazása javasolt. Sajnos a fentiekből adódóan genetikailag determinált betegségről lévén szó, nem lehetséges
megakadályozni a betegség kifejlődését ha a kutya hordozza a PRA kialakulásáért felelős gént úgynevezett homozigóta (aa) formában. Gyógyítani tehát a már kialakult betegséget a jelenlegi ismereteink szerint nem lehet. Egyes vizsgálatok alapján a tünetek súlyosbodása és a betegség lefolyása lassítható antioxidáns táplálék kiegészítők adásával.
CL (Neuronal Ceroid Lipofuscinosis)
Recesszíven öröklődő betegség. Az ausztrál vonalakban a kutyák 3%-át érinti és 1000-ből 1 fedeztetés eredményez beteg utódokat. A CL lysosoma tárolási rendellenesség, a lysosoma tároló testek felhalmozódása történik a beteg állat szöveteiben. Progresszív idegelfajulást okoz az állat agyának és szemének celláiban, és ez által korai elhalálozást okoz. A beteg egyedek születéskor egészségesnek tűnnek, de 1-2 éves korban mutatni kezdik a betegség tüneteit.
Tünetek: motoros reflexek romlanak, izommozgások koordinátlanok lesznek, viselkedési problémák jelennek meg. A beteg kutyusok átlagosan 26-28 hónapos korig élnek. A betegségre gyógymód sajnos még nem ismert.

TNS (Trapped Neutrophil Syndrome)
A TNS a border collie-nál kimutatott öröklött, halált okozó immunrendellenesség. A betegséget állatorvosok, Frazen Allen és Boyd Jones ismerték fel Új-Zélandon, Judy Vos (Clan Abby Kennel) segítségével. Habár létezését már régóta sejtették, a tudósok csak nemrég értették meg a működését, hogy milyen hatása van és az öröklődését. A kutatás nagy részét doktor Alan Wilton és kutatócsoportja végezte a New South Wales-i egyetemen Ausztráliában. A fehérvérsejtek a neutrofilekből képződnek, amelyek a csontvelőben termelődnek, és az egészséges állatoknál a véráramba jutva a fertőzések ellen védenek. A TNS-beteg állatoknál a neutrofilek nem jutnak ki a csontvelőből, így az állat immunrendszere nem tud megfelelően védekezni a fertőzésekkel szemben.
A tünetek nagyon sokfélék lehetnek attól függően, a kölyköt milyen fertőzések érik, éppen ezért volt nehéz felismerni ezt a rendellenességet korábban. Még manapság is csak nagyon kevés állatorvos van tisztában Nagy-Britanniában a betegséggel. A tünetek már kéthetes kortól megjelennek. A beteg kölykök általában kisebbek, mint alomtestvéreik, lassabban is nőnek, és gyakran a pofácskájuk beesett és a szőrzetük is fénytelen, rossz állapotú. Egyéb tünetek lehetnek a hányás és hasmenés, magas láz, megduzzadt és fájó ízületek és sántaság. A legtöbb kölyök már a tenyésztőnél mutatja a tüneteket, és 4 hónapos kora előtt elpusztul vagy el kell altatni. A legtovább élő TNS-s beteg 2 éves és 8 hónapos volt.
A tünetek megjelenése gyakran egybeesik az első oltással, mivel általában ez a kölykök immunrendszerét érô elsô támadás. Az élő oltóanyaggal történő oltásnak az a célja, hogy utánozzon bizonyos fertőzéseket, ezzel a kölyök immunrendszere elkezdjen antitesteket termelni, hogy a fertőzésekkel később meg tudjon birkózni. A TNS-beteg kölyköknél persze nem így történik, és a kiskutyánál kialakul a betegség. Ezért is fontos, hogy ha egy kölyöknél úgy véljük, TNS-es, semmilyen formában ne kapjon oltást. Egészen mostanáig a betegség megállapítása nehézkes volt, és bonyolult technikákra volt szükség hozzá. Ha a kölyök mutatta a fent leírt tüneteket, a vérét megvizsgálták, és az alacsony neutrofilszám TNS-t jelenthetett, de nem biztosan, hiszen más tényezők, mint például vírusos vagy bakteriális fertőzések szintén okozhatják. A csontvelő-biopszia a legjobb módja a betegség felismerésének, mivel ha a neutrofilszám a csontvelőben magasabb, mint a vérben, kijelenthető, hogy ezek csapdában vannak, ezért is nevezik trapped neutropil syndrome-nak (nagyjából: csapdába esett neutrofilok tünetegyüttese).
Nemrég doktor Wilton és csapata az UNSW-n bejelentett egy kromoszómatesztet a betegségre, a teszt képes kimutatni azt a kromoszómát, amelyen a TNS van a beteg és hordozó állatoknál, így ma már lehetséges a diagnózis felállítása fájdalmas csontvelő-biopszia nélkül is.

A kutatók bizonyították, hogy a betegség öröklődésének módja recesszív, vagyis mindkét szülőnek hordoznia kell a gént, hogy beteg kölyök szülessen. Jelenleg a markerteszt csak a gyanús esetekben és csak bizonyítottan beteg vagy hordozó állatok közeli rokonainál alkalmazható. A kutatás célja kifejleszteni egy DNS-tesztet, amely minden border collie-nál használható, így az az összes tenyészvonal tesztelhető lesz, és ki tudjuk szelektálni a betegséget a génállományból.


Mit jelent a diszplázia?
A diszplázia (vagy dysplasia) – görög eredetű – szó rendellenes fejlődést jelent. A diszplázia kifejezést a kutyák mozgásszervi betegségeivel kapcsolatban a csípő, a könyök illetve a vállízület fejlődési rendellenességeire használjuk, amikor az ízületeket alkotó csontvégek illetve az azokat borító porcfelületek nem illeszkednek megfelelően egymáshoz. Ebből az „illeszkedési hibából” eredően a későbbiek során részleges ízület ficam (subluxáció), porckopások, degeneratív ízületi elváltozások (arthrózis) alakulhatnak ki a diszplázia típusától és súlyosságától függően. A diszplázia enyhébb formáinál a kutya akár tünetmentesen is leélheti az életét, súlyosabb  diszplázia estén viszont komoly mozgászavar, állandósult ízületi fájdalommal járó sántaság is kialakulhat.


HD (csípőízületi diszplázia)
A diszplázia több gén által kódolt, rejtett öröklésmenetű (receszíven öröklődő) betegség. Abból eredően, hogy a diszpláziát több gén együttesen alakítja ki, sajnos nem lehet egyszerűen egy-két generáción keresztül folytatott szelekcióval eltüntetni a tenyészállományból. A diszplázia kiküszöböléséhez ezért több generáción keresztül folytatott tudatos szelekcióra van szükség. A másik probléma a rejtett (recesszív) öröklésmenet, amely következtében diszplázia szempontjából mentes állat is továbbörökítheti az egyik szülői ágról „rejtetten” örökölt diszpláziát, anélkül hogy nála kialakult volna a betegség. Ezért fordulhat elő hogy két mentes szülőnek is születhet diszpláziás kölyke.
A diszplázia fokozatai: 
-Mentes jelölései lehetnek (HD: – , A, -, HD/A)
-Majdnem mentes (HD-/+, B, HD/B)
-Enyhe (HD+, C, HD/C)
-Közepes (HD ++, D, HD/D)
-Súlyos (HD+++, E, HD:E)
Fontos tudni, hogy általában a mentes, majdnem mentes és enyhe  kategóriák tenyésztése ajánlott, míg a közepes illetve súlyos kategóriákba tartozó kutyák tenyésztése nem etikus. Tehát a bizonyítványon szereplő „enyhe” diszplázia itt csak egy tenyésztői kategóriát jelöl, amivel még tenyészthető is a kutya.
A klinikai értelemben vett diszplázia, tehát a diszpláziája miatt sántító kutyák esetében a betegség tüneteit enyhébb vagy súlyosabb formában mutató kutyák általában a röntgenkép alapján a súlyos, ritkábban középsúlyos kategóriákba esnek.
A border collie nagyon aktív fajta, éppen ezért nagyon oda kell figyelni már kölyökkorban a kiegyensúlyozott táplálásra, kerülni kell a kutya túletetését és az ebből adódó elhízást, nem szabd erőltetni, sokat mozgatni a kölyköt. Legkritikusabb szakasz a 3-6 hónap közötti gyors növekedési szakasz. Ekkor plusz C vitamin etetésével erősíthetjük az inakat/ízületeket. Téveszme a Ca etetése is, inkább a Ca:P arányra kell odafigyelni. A Ca túletetés károsabb, mint a Ca hiány, hisz míg az optimálisan adagolt Ca 100%-a hasznosul, addig a feleslegben lévő Ca foszfort von ki a  szervezetből.
ED (Könyökízületi diszplázia)
Lényege: a könyök felépítésében három csont vesz részt: karcsont, orsócsont, singcsont. Ennek az ízületet alkotó három csontnak ízületi felszíneit alkotó képletek nem illeszkednek megfelelően, esetleg egyes csontnyúlványok hibásan fejlődtek, vagy az izületi porc állományában történt fejlődési zavar. Tehát az ED nem egy betegség, hanem egy állapot, amit akkor használunk kutyáknál, ha a következő elsődleges elváltozások bármelyike megállapítható: fragmentált mediális processus coronoideus (FCP), izolált processus anconaeus (UAP), karcsont oszteokondrózisa (OCD), ízületi inkongruencia (INC). Másodlagos elváltozásról beszélünk, ha ugyan a fenti kórokok nem igazolhatóak, de mégis láthatóak degeneratív arthrosisra utaló jelek az ízületben. Utóbbi esetben jóval nehezebb megítélni, hogy pontosan milyen kóroki tényező vezetett az arthrosis kialakulásához.
Az elsődleges elváltozások orvosolhatóak, prognózisuk akkor kedvező, ha minél korábbi beavatkozásra kerül sor, így tudjuk a legjobban lelassítani a porc és az ízület további degenerációját. Bármilyen sebészeti beavatkozás ellenére a kutyus továbbra is ED-vel terheltnek számít!
Öröklődésmenete még összetettebb, mint a HD-é, ezért kell az állomány szűrésével kiiktatni a betegséget. A röntgen vizsgálatok az IEWG kritériumai alapján zajlanak.
Következő kategóriák léteznek
-Normál (mentes) /0-fok/ 
-Enyhe /I-fok/
-Közepes /II-fok/
-Súlyos /III-fok/

Gazdik számára a következő jelek utalhatnak ED-re: a kutyus egy vagy mindkét első végtagjára sántikál, sokszor ez csak terhelés hatására jelentkezik, s pihentetésre elmúlik. A két könyök egymáshoz képest nem hajlítható vagy nyújtható ugyanolyan fokban. A legtöbb esetben csak annyi látszik, hogy terhelés után a kutyus jellemzően az egyik oldali farára ül le, s mindig ugyanazt az elülső lábát tehermentesíti. A betegség szűrését lehetőleg 12 hónapos kort betöltött kutyuson célszerű elvégezni, ennél korábbi vizsgálat a testméretek változása miatt hamis eredményt adhat. (Bizonyos esetekben mégis szükség van kölyökkori előszűrő vizsgálatokra! Sőt, akár sebészi beavatkozásra is!)